Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Növeld a hitünket!

szederfa.jpg

Szederfa

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj, annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, bocsáss meg neki! Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet! Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek! Lk 17:01-06

A hit erénye

Jézus, a hit erényéről ad tanítást tanítványainak. Szóhasználatunkban, az erény szavunk, a jóra való készségünket jelöli. Készségre gyakorlás útján teszünk szert. Amikor írni tanultunk gondot okozott, hogy egy-egy betűt hogyan is kell leírnunk. Mára már olyan sokat gyakoroltuk az írást, hogy készségünkké vált. Különösebb gond nélkül, szinte kézfejünkből írjuk a betűket. Akkor válunk erényessé, ha a jót gyakoroljuk, ha tőlünk telhetően megtesszük a jót. A hit erénye természetfeletti erény, mert az a jó, amit gyakorolhatunk, ami az erényünkké válhat, az az Isten ajándéka. Szentlelket fakasztó hitet egyedül csak az Isten tud adni! Mi emberek, csak arra vagyunk képesek, hogy a hitünket gyakoroljuk vagy, hogy ne gyakoroljuk, és lehetőségünk van arra is, hogy a hitet kioltsuk. Szent Pál apostol bennünket is figyelmeztet: „Ne oltsátok ki a Lelket.” 1Tessz 5:19 Jézus kérdésfelvetése időszerű: „Ha az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” Lk 18:8b Vértanúk egyháza vagyunk. Emlékezzünk csak vissza a kereszténység hőskorára, amikor szállóigévé vált: Szemen szángvisz eszt krisztiánorum: A keresztények vére magvetés. Minél inkább irtották a keresztényeket, annál inkább terjedt a kereszténység és nézzük meg, hogy itt Európában mivé lett ez a hősiesen cselekvő hit. Szent Jakab apostol arról tanúskodik, hogy a hit cselekedetek nélkül, valami holt dolog. V.ö, Jak 2:17

Hitetlenség

És nemcsak holt dolog, hanem botrányos dolog is. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében holt hitű, keresztényeknek veti a szemére: Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok! V.ö. Róm 2:24 Jóska barátom elmondta egy megrázó gyerekkori élményét: Édesanyjával kézen fogva jártak bibliaórákra, feltűnt neki, hogy az egyik néni mindig nagyon szépen imádkozik. Történt egyszer, hogy kimentek a piacra az anyukájával. Veszekedő emberekre lett figyelmes és döbbenten tapasztalta, hogy a szépen imádkozó néni fennhangon átkozódik és káromkodik. Ha elhanyagoljuk a hitünket, ha hitünk és tetteink között nincs meg az összhang, akkor botrányossá válhat a viselkedésünk. Ha nem bocsátunk meg, akkor nem a hitünket gyakoroljuk, akkor végül is kioltjuk a hitünket.

Hit

A hit erénye hitünk elfogadásával kezdődik. A görög szentírás pisztisz szavának, a hit szavunkat feleltették meg a fordítók, pedig ez a szó bizalomra utaló szó. A latin krédót is úgy fordították, hogy hiszek, pedig ez a szó azt jelenti, hogy korde-do, beledobom a szívemet. Ha ezt a szót halljuk, hogy hit, a hangsúlyok az elhívés irányába eltolódnak, az elhívés, pedig méltatlan a keresztény névhez: Ha azt kívánják tőlem, hogy ezt, meg azt higgyem el, akkor miért ne higgyem el, hiszen semmibe se kerül. Ha bízunk az Istenben, ha beledobjuk szívünket Krisztusba, a mi éltető napunkba, akkor Isten körüli pályára áll az életünk. Hitünk dimenziójába helyezhetünk mindent az égvilágon. Nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben ne tekintenénk arra az Istenre, aki szereti ezt a világot. Ahogy viszonyulunk a környezetünkhöz és önmagunkhoz, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez.

Mustármag

A mustármagnyi hit, a hit erényére vonatkozik, arra vonatkozik, hogy Isten mérhetetlen nagy ajándéka mennyire mozgósíthat bennünket, mennyire válhat az erényünkké. Nem tudjuk felfogni, Isten hatalmas ajándékát, de amennyit felfogunk belőle, az az erényünkké válhat. A tanítványokkal együtt, mi is kérjük Isten megvilágosító kegyelmét: Urunk növeld a mi hitünket!